Hall of Fame - 2. rész

Végül is anélkül folytattam a történetet, hogy bárki elolvasta volna az előzőt, de én kifejezetten élvezem a saját írásom. Nem olvasni, - néha azt is - hanem írni.
Folytatódik a történet a fura A-döntővel, de elég rövid lett... 

Katinka pedig elindult kifele, én utánanéztem, ő pedig rám mosolygott, és tisztán le lehetett olvasni a szájáról, hogy "Én vagyok a múlt és a jelen, te pedig a jelen és a jövő." Nem értettem, de az újságírókat leráztam, és mivel lement az utolsó előfutam, a táblához futottam és megnéztem az eredményem: az összesítésben is nyertem. Első, első, először.  Bent vagyok a döntőben! Esett le. 

Ekkor az anyukám futott hozzám sírva, amit nem értettem. Még mindig nem jelent semmit!

Az A-döntő bejutói:

1.       Tolnai Rita (magyar)

2.       Li Xuanxu (kínai)

3.       Hosszú Katinka (magyar)

4.       Caitlin Leverenz

5.       Alicia Coutts

6.       Elizabeth Beisel

7.       Ye Shiwen

8.       Marina Württemberg

A legfurább – nekem legalább is az volt, hogy Ye Shiwen „csak” a 7. helyre kvalifikálódott be. Talán gyengébb lett? Annak örülnék…

- Lassan készülődj, mert kezdődik a döntő! – kiabált Pali bácsi. Nagyon szeretett, hiszen ő volt az edzőm kiskorom óta. Ismerte minden lépésem, és sosem lett volna velem goromba.
A „rajtrácson”, azaz a rajtkövek előtt pontosan Katinka mellett álltam, amikor beleszóltak a mikrofonba (persze angolul): 
- Li Xuanxu-t doppingolás miatt kizárjuk a versenyből!
Katinka szemei kisgyerekként csillogtak fel.
- Tudod te, mekkora ellenfelet zártak ki? Mármint nekem, mert előtted nem volt senki… Te vagy a legjobb magyar úszó jelenleg! Nem csak magyar! Világ legjobbja!
Elpirultam, és megköszöntem. De elkezdték folytatni a szövegelést:
- Helyette Evelin Verrasztó magyar úszónőt kérjük a rajtkövekhez!
- Ilyet sem hallottam még… - mondtam Katinkának a már rajtkövek mellett ülve.
- Lehet, hogy új szabály. De ez most azt jelenti, hogy a magyarok a világ legjobbjai 400m vegyesben! Elképesztő!
- Én neked szurkolok. Nagyon megérdemled, mert az előző olimpián nem sike…
- Sajnos. De azért köszönöm! Én is neked! – mutatta pacsira a kezét. Belecsaptam. Már csak azt nem értettem, hogy miért nem engedte végigmondani…

Még egy „kicsit” várni kellett, fél órát ültünk az uszodában, és csak utána lehetett bármit kezdeni – az A-döntővel….

Evelin bevánszorgott, beleugrottunk a vízbe, és elindult a futam.  Megint a szokásos mondókámat mondogattam magamban, de nem éreztem magamban erőt hozzá. Nagyon nehezek lettek a karjaim, és a bukófordulásnál majdnem nem bírtam tovább.

Szörnyű érzés volt egy kedves magyar mellett úszni, aki nem csak, hogy a honfitársad, hanem kiváló úszónő. Evelin megint csak jó volt, de nem szorosan mellettem ment, sőt, ő a medence másik oldalán úszott.

A mondókám utolsó sorához érve most nem érdekelt, hogy hol tart a mezőny. De azt láttam, hogy Katinka előttem úszik.
Az eredmény egyszerűen … Folyt. köv.